Tán most lészen vége mindennek, mi szabad
Idegen üldözi legjobbjaink, és mi marad
Elfelejti majd, dicsõ õseink, múltunk
Új hitet, új életet kell megtanulnunk
Templomok épülnek majd szépligetinkben
Nyomorult szolgaként barátunk a Nincsen
Ha nem hiszünk magunktól
Hiszünk majd parancsra, (s)
Végignézzük tétlenül, ha lelkeink akarja
Újabb gyalázatra riad
Anyám, gyötört, árva fiad
Újabb gyalázatként, orvul
Testvér testvértõl elfordul
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz
Ki mindeneket újÃtasz, fákat virágba borÃtasz
De nekünk békét sosem hozhatsz!
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag
Maradj vélünk, nekünk pirkadj
Hajnalhasadtáról hÃrt adj
Mutass utat, hej, Kikelet!
Az ég, a föld hallja meg
A tÅ©z, a vÃz lássa meg
A föld nyelje el, vÃz-ár borÃtsa el!
A jég, a kõ hallja meg
Fény, sötét lássa meg
Hamu elvakÃtsa, tÅ©z-láng eméssze el!
Számũzze föld és ég
El ne hagyja éhÃnség
SÃrját az erdei vad kaparja szét!
Az ég, a föld hallja meg
A tÅ©z, a vÃz lássa meg
A föld nyelje el, vÃz-ár borÃtsa el!
Ãrva gyermek, kinek anyját máglyára dobták
Falvak népe, kinek hátát szöggel ostorozták
Regösink, gyógyÃtóink tÅ©zzel megvakÃtva
Új hit jele karddal a húsukba szakÃtva
Rovásbotok lángra vetve, törve, meggyalázva
Õseleink szent csontjai trágyadombra hányva
Védbástyáink lángtengerben nyelte el a föld
Maradt a nép, rémült, szolga, rab igába tört
Újabb gyalázatra riad
Anyám, gyötört, árva fiad
Újabb gyalázatként, orvul
Testvér testvértõl elfordul
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz
Ki mindeneket újÃtasz, fákat virágba borÃtasz
De nekünk békét sosem hozhatsz!
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag
Maradj vélünk, nekünk pirkadj
Hajnalhasadtáról hÃrt adj
Mutass utat, hej, Kikelet!