Elmúlt korok elmúlt partján, mesén, regén túl
Boldoghonnak jó gazdája, a Napot Nézõ Úr
Tovább indult, útra lépett, a Felsõ Világba
S útravalóul, így dalolt a legkisebb, a táltos fiának:
Mikor látod, ahogy érzed az úton lelkemet
Temesd hajnalnak eljöttekor a földbe szívemet
Temesd mélyre, föld ölébe, csak esõ találjon rá
Búvópatak megsimítsa, könnyei közt daloljon hozzá
Esticsillag, égbolt éke
Fáradt vándor reménysége
Nyugodt álom hû õrzõje
Vezesd álmunk békességre
Esticsillag, égbolt éke
Fáradt vándor reménysége
Nyugodt álom hû õrzõje
Vezesd álmunk békességre
Leszek a csillag, alkony lángja
Hajnalhozta Napra várva
Tágas égbolt ékessége
Álom Õre, békessége
Vigye hátán, napvilágra, mezõ ölébe
Madár lássa szálljon rája, röpüljenek égre
Égen széllel tovább száll majd, a csillagokba, fel
Csillagok közt csillag legyen, s mindörökre a Naphoz énekel
Esticsillag, égbolt éke
Fáradt vándor reménysége
Nyugodt álom hû õrzõje
Vezesd álmunk békességre
Leszek a csillag, alkony lángja
Hajnalhozta Napra várva
Tágas égbolt ékessége
Álom Õre, békessége