Dalriada - Napisten Hava Lyrics

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok,Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság,Vad sem verte fel az éjnek menedékétNem bolygatta meg senki-semmi az isten atyátElbúsult fenti égi csarnok-palotában,Szólni vágyott mindenek ura, ős-öregisten,Könnyéből szórt éji égre csillagokat,Mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égenÉgbolt széléből letört lám, egy darabotVele formázta meg a szóval szóló gyermekét,Vízben hallal, erdei vaddal táplálta,S neki adta végül csillagok fénye, tűz melegétDal szólalt meg, szél-virágok muzsikája,Nyár jött, édes, egekig érő szava-násza.Így lett gazdája pusztának-rónának,Aranyos szegletnek, e világ szép hajnalánakOtt ül, fényes égi trónjánNap atyánk balján, hold anyánk jobbjánNevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul,Áldj meg a régiek szaván.